Az eszméletvesztés olyan állapot, amelyben a beteg tudata teljesen vagy részlegesen elvész, és nem reagál a külvilág ingereire, mint hangokra vagy érintésekre. Az eszméletlen állapotban a beteg légzése és keringése általában megmarad, de reflexei, mint például a nyelési és köhögési reflexek, hiányozhatnak, így fulladás veszélyének van kitéve. Az eszméletvesztés több fokozatra osztható: aluszékonyság esetén a beteg erős inger hatására ébreszthető, de ingerszegény helyzetben visszasüllyed eszméletlenségben a beteg erős inger hatására sem ébreszthető, de fájdalmas ingerekre védekezhet míg mély eszméletlenségben, vagy kómában, a beteg még a legnagyobb fájdalomra sem reagál, és teljesen megszűnik az akaratlagos mozgás és érzékelés, de az alapvető életfunkciók megmaradnak. Az eszméletvesztést gyakran előzi meg gyengeség, szédülés vagy ájulás közeli érzés, és az állapot hirtelen is bekövetkezhet. Az eszméletvesztés következtében a beteg súlyos sérüléseket szenvedhet, mivel az összeesésből adódóan fennáll a baleseti veszély. Esetenként légúti akadály is kialakulhat, amely váladék, vér, nyál vagy hányadék jelenlétével is társulhat. Az eszméletvesztés oka lehet fejsérülés, agyi keringési zavarok, központi idegrendszeri betegségek, szívritmuszavarok, mérgezések, kiszáradás, anyagcserezavarok, emésztőrendszeri vérzés, láz, hőguta vagy terhességi szövődmények.