A Ewing-szarkóma a második leggyakoribb gyermekkori csontdaganat, amely a csonttumorok közé tartozik, és viszonylag ritka betegségnek számít. Általában 10-15 éves kor között jelentkezik, és leggyakrabban a végtagok területén fordul elő. A betegség fájdalmas és terjeszkedésre hajlamos daganatot képez, amelynek kezelése kemoterápiát, műtétet és sugárkezelést kombinál. A daganatok csoportosításában elsődleges primer daganatoknak nevezzük az adott szervben kialakuló tumorokat, míg az áttétek metasztázisok a daganatsejtek távoli szervekbe történő eljutásával keletkeznek. A csonttumorok többségét áttétek alkotják, míg az elsődleges csontdaganatok, mint a Ewing-szarkóma, ritkábbak, és az összes tumoros megbetegedés körülbelül 0,5-1%-át teszik ki. Az oszteoszarkóma után a Ewing-szarkóma a második leggyakoribb gyermekkori csontdaganat, amely a primer rosszindulatú csontdaganatok 6-10%-át teszi ki, és a betegek többsége húsz év alatti korosztályból kerül ki, leggyakrabban 10-15 évesek, főként kaukázusi férfiak. A Ewing-szarkóma kóreredete kromoszómatranszlokációval jellemezhető, ahol egy adott kromoszóma darab kicserélődik egy másikkal. Az így kialakuló kóros fehérje fokozza a sejtek osztódását. A kromoszómaáthelyeződések fontosak a diagnózis szempontjából, mivel a betegség mintegy 95%-ában kimutatható a t 1122 q24q12 vagy a t 2122 q22q12 transzlokáció. Patológiai megjelenése barnásfehér daganat formájában történik, amely a csont belső részéből velőűr indul, és áttörve a csont külső állományát és csonthártyát, terjed a környező lágyrészekbe. A daganatot kis, kerek, világos sejtek építik fel, amelyek glikogént tartalmaznak. A Ewing-szarkóma leggyakrabban lapos csontokban és a csöves csontok középső részében jelenik meg. A betegség felismerésekor az esetek 70-80%-ában már tüdőben mikroáttétek kisméretű metasztázisok találhatók. A tünetei közé tartozik a fájdalommal járó növekvő tumor a hosszú csöves csontokban, például a combcsontban. A Ewing-szarkóma előfordulhat még a medencében, sípcsontban, szárkapocscsontban, bordákban, lapockában, csigolyákban és felkarcsontban is. Az érintett területen fájdalom, tapintható duzzanat, melegebb bőr, korlátozott ízületi mozgás és gyorsan romló tünetek jelentkezhetnek. Általános tünetek, mint láz, emelkedett vörösvérsejt-süllyedés, anémia és leukocitózis is előfordulhatnak, de ezek önmagukban nem elegendők a diagnózis felállításához. Ritkán előfordulhat patológiás törés, amely nem sérülés következtében alakul ki, hanem a daganat által érintett területen keletkezik.