A gerincvelő harántsérülés egy súlyos állapot, amely akkor fordul elő, amikor a gerincvelő keresztirányú sérülése következtében az idegrendszeri funkciók teljesen vagy részlegesen megszűnnek a sérült szint alatt. A sérülés következtében a végtagok – legyenek azok a felső, alsó vagy mindkét csoport – részlegesen vagy teljesen bénulhatnak, és a belek, valamint a hólyag működése is károsodhat. A betegek általában tapasztalhatják a gerincvelői reflexek hiányát, légzőizmok bénulását és végtagbénulást. A harántsérülés helye alapján a motoros működés elvesztése kiterjedhet mind a négy végtagra, míg az érző funkciók, mint a fájdalom, tapintás, hőérzékelés és ízületi helyzetérzékelés is károsodhat. A teljes bénulást plégiának, míg a részleges bénulást paresisnek nevezik, és ezek a tünetek azt jelzik, hogy az érző- és mozgatópályák is sérültek. A gerincvelő harántsérülés diagnózisát fizikális vizsgálatokkal állapítják meg, amely során a reflexek jelenléte vagy hiánya ad támpontot a sérülés helyének és mértékének meghatározásához.