A Kaposi-szarkóma egy rosszindulatú kötőszöveti daganat, amelyet a Humán Herpeszvírus-8 HHV-8 fertőzés okoz, és amely különösen a gyengült immunrendszerű, idős férfiakat érinti. Ennek a daganatnak a klasszikus formáját először Kaposi Mór írta le 1872-ben. Az esetek többségében a Kaposi-szarkóma kezdetben a lábfejeken és a lábszárak alsó részén jelenik meg, ahol barna vagy kékeslila foltok formájában kezdődik. Ezek a foltok általában szimmetrikusan jelennek meg, és fájdalmas, gyulladt területekké növekedhetnek, amelyek könnyen kisebesednek egy kisebb sérülés következtében. Bár a bőrtünetek a leggyakoribb megnyilvánulások, a Kaposi-szarkóma körülbelül 10 százalékában belső szervi tünetek is jelentkezhetnek. Ezek leggyakrabban az emésztőtraktust és a regionális nyirokcsomókat érintik, míg a máj, tüdő és csont érintettsége ritkább. A belső szervi érintettség gyakran bizonytalan hasi panaszok formájában jelentkezik, és a szájnyálkahártyán is észlelhetőek lehetnek az első tünetek. Néhány beteg esetében nyiroködéma is kialakulhat, mivel a daganatos sejtek összenyomhatják a nyirokereket. A Kaposi-szarkóma négy fő típusa van, amelyek eltérő okokból és eltérő betegcsoportokban fordulnak elő. A klasszikus forma az alsó végtagokon kezdődik, és általában lassan terjed, míg a belső szervek ritkán érintettek. Az iatrogén forma szervátültetést követően alakul ki, amikor a hosszú távú immunoszuppresszív kezelés miatt a daganat évekkel a beavatkozás után jelentkezhet. Az epidémiai forma, amely AIDS-hez társul, főként HIV-pozitív homoszexuális férfiakon fordul elő, és gyakran belső szervi érintettséggel jár. Végül, az endémiás forma, vagy afrikai Kaposi-szarkóma, leggyakrabban fiatal afrikai fiúgyermekeknél jelentkezik, és gyorsan terjedő belső szervi érintettséggel járhat.