A kézremegés, vagy tremor, a kéz ismétlődő, ritmikus mozgása, amely eltérő betegségek tünete lehet, az életkor és a kiváltó okok függvényében. A kézremegés különböző amplitúdójú lehet, és jellemzően alvás közben szünetel. A kiváltó okok között nem csak neurológiai eredetű betegségek szerepelnek, hanem olyan anyagcserezavarok is, mint az alacsony nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnéziumszint, amely bármely életkorban remegést okozhat. A cukorbetegeknél alacsony vércukorszint hipoglikémia esetén is jelentkezhet kézremegés, amit verejtékezés és zavartság kísérhet. Pajzsmirigyhormon túltengés esetén a kézremegést szapora szívverés és kifejezett nyugtalanság kíséri, ami agresszivitásig fokozódhat. A Wilson-kór, ami rézanyagcsere-zavarral jár, nagy amplitúdójú, szárnycsapkodás-szerű remegést okozhat, jellegzetes máj- és szemproblémákkal társulva. Az esszenciális tremor egy önálló, öröklődő betegség, amely főleg tartós mozgás során fokozódik, de nyugalomban megszűnik, és általában a beteg értelmi képességeit nem érinti. Az agyi eredetű kézremegés, mint például a Parkinson-kór esetében, jellegzetes tünetekkel jár, mint az egyik kéz remegése, lassú mozgás, mimikátlanság, hang elvékonyodása és izommerevség az érintett oldalon. A Parkinson-kór szellemi és testi leépüléssel jár, amely azonban korszerű kezelésekkel késleltethető. A kézremegés három fő típusa a nyugalmi remegés, a cselekményhez köthető remegés, amely precíz mozgások során jelentkezik, és a testhelyzethez köthető remegés, amely állva vagy mozdulatok közben figyelhető meg. Bizonyos gyógyszerek, mérgezések, illetve pszichés állapotok, mint a szorongás és pánik, szintén remegést okozhatnak. Az újszülöttek remegése gyakran epilepsziás eredetű, vagy ionháztartás-zavarból fakadhat, de az anyai gyógyszermegvonás is okozhatja.