Az otitis externa, vagy külsőfülgyulladás, a külső hallójárat gyulladásos állapota, amely a fülnyílástól a dobhártyáig terjedő területet érinti. Különböző típusai közé tartozik a hallójárat furunkulus otitis externa furunculosa, amely a külső hallójárat porcos részén jelentkezik, és jól körülírható, erősen fájdalmas duzzanattal jár. Emellett létezik a diffúz hallójárati gyulladás otitis externa diffusa, amely általános, kívülről is jól látható fülduzzanattal, gyakori fülviszketéssel és váladékozással kísért állapot. A betegség jelei és tünetei közé tartozik a fülfájdalom, amely gyakran a fertőzés súlyosságával arányosan fokozódik, valamint a fülviszketés. Ezen kívül átmeneti halláscsökkenés vagy halk hangok megértésének nehézségei is előfordulhatnak. A fülváladék általában tiszta, fehér vagy sárgás színű, és gyakran kíséri a külső fül és a hallójárat kivörösödése és duzzanata. Az érintett terület érzékeny lehet a fül vagy az állkapocs mozgatásakor, és duzzadt és/vagy fájó torokmandulát is okozhat. Az otitis externa diagnosztizálása során a legjellemzőbb tünet a rendkívül erős fájdalom, amely általában a hallójárat begyulladásával és beszűkülésével jár együtt. Ha nem lehetséges közvetlen fizikai vizsgálat, akkor a kísérő tünetek és a váladék jellege alapján történik a diagnózis. Fontos megkülönböztetni a külsőfül- és középfülgyulladás között, mivel ezek gyakran együtt jelentkezhetnek. Gyakori okai között szerepel a fülben rekedt víz, ami feláztatja a bőrt és elmoshatja a fülzsírt, ezáltal sérül a bőr védőrendszere, és kedvező környezetet teremt a baktériumok és gombák szaporodásához, ami gyulladáshoz vezet. Ezen kívül a középfülgyulladás terjedése is hozzájárulhat az otitis externa kialakulásához.