Ez a betegség a középfül és a belső fül közötti rendellenes összeköttetés következménye, mely gyakran hallásvesztéssel és egyensúlyzavarokkal jár. A diagnózis és a kezelés általában a Fül-Orr-Gégészeti és Neurológiai szakterületek hatáskörébe tartozik. A betegek fő panaszait a nyomáscsökkenés következtében kialakult zavart működés okozza, mely a fistula nagyságától függően különböző fokú lehet. Így a leggyakoribb panasz a hirtelen hallásvesztés, vagy nagymértékű hallásromlás, melyhez forgó jellegű szédülés társul, az ép oldalra irányuló szemtekerezgéssel. Gyakori panasz még a hányinger, hányás, fülzúgás, bizonytalan járás.