A távollátás, orvosi nevén hypermetropia, akkor jelentkezik, amikor a szem törőereje nem elegendő ahhoz, hogy a közelről érkező fény pontosan a retinára fókuszáljon, ami homályos látást okoz a közeli tárgyak esetében. Az ilyen szemű személy a távolabbi dolgokat viszonylag élesen látja, azonban a közeli objektumok, mint például olvasáskor, elmosódottak maradnak. Fiatal korban a szemlencse rugalmas, így a szem képes lehet egy ideig korrigálni a távollátást, ám idővel ez a képesség csökken. Ha a szemgolyó rövidebb, mint az átlagos, vagy a szaruhártya, illetve a szemlencse túl domború, a távolságok pontos észlelése nehézkessé válik. Nagy fokú távollátás esetén nemcsak a közeli, hanem a távoli látás is romolhat. Emellett a szem folyamatos alkalmazkodásának következtében kancsalság is kialakulhat, főleg gyermekeknél, ahol a szemek próbálnak egyesülni a közelről érkező kép éles megjelenítése érdekében.