A vakság tudományos értelemben akkor áll fenn, ha a beteg egyik szemével sem képes érzékelni a fényt, míg a gyakorlatban a WHO definíciója alapján akkor beszélünk vakságról, ha mindkét szem látásélessége kevesebb mint 0,05. Az általános tünetek a látásélesség csökkenésében, homályos látásban, sötétben való gyenge látásban, torz látásban, csőlátásban, vagy fekete foltok megjelenésében nyilvánulnak meg. A makuladegeneráció esetén a centrális látás torzul el először, olvasási és arcfelismerési nehézségekkel, végül teljes éleslátás elvesztésével jár, míg szürkehályog esetén homályos látás jelentkezik. A zöldhályog a szemnyomás növekedése miatt károsítja a látóidegfőt, ami fokozatos vaksághoz vezethet, míg a diabéteszes retinopátia a cukorbetegség szövődményeként látáscsökkenést okoz. Egyes ritka genetikai betegségek és szembalesetek is vaksághoz vezethetnek. Ha látáscsökkenést, homályos látást, vagy torz látást tapasztal, érdemes szemészeti kivizsgálást kérni.